Ugye milyen idegesítő, amikor csatlakoztatunk a hálózatra egy webkamerát vagy egy Wi-Fi AP-t, és az nem akar működni? Jön a találgatás, hogy vajon az eszköz hibás-e vagy a switch, van-e link, megfelelően működik-e a tápellátás, stb.

 

Intelligens épületek, okos otthonok, és IoT rendszerek esetében már nem is az a legnagyobb kihívás, hogy hogyan csatlakoztassuk az eszközeinket a hálózathoz. Sokkal inkább az a kérdés, hogy hogyan biztosítsuk számukra a szükséges áramellátást. Belátható, hogy minden egyes ilyen eszköz mellé egy 230V-os konnektort szerelni egyrészt nem gazdaságos, másrészt sokszor fizikailag sem lehetséges. Ezért vált megkerülhetetlen technológiává a PoE, az Ethernet kábelen keresztüli tápellátás.

 

Elsőre nem is gondolnánk, hogy mennyi feltétele van annak, hogy egy PoE táplált eszköz megfelelően tudjon működni. Ha egy laptopot, TV-t, asztali lámpát, vagy bármilyen egyéb villamos hálózatról működő eszközt szeretnénk használni, egyszerűen bedugjuk a konnektorba, vagy veszünk hozzá egy hosszabbítót és már használható is. PoE esetében viszont a hálózati kábelen kell osztoznia a tápellátásnak és az adatkommunikációnak. Ez mérés nélkül, találomra nem feltétlenül fog működni.

 

Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban, mire kell figyelnünk:

 

  1. Első lépésként bizonyosodjunk meg arról, hogy az adott link milyen kategóriának felel meg, alkalmas-e a kívánt adatsebesség elérésére.

  2. A tápellátás megfelelő működésének van egy alapfeltétele, méghozzá a kábel ellenállása. Ezért új kábelezés esetén (amikor még nem áll rendelkezésre a tápellátást biztosító switch vagy egyéb PSE, Power Sourcing Equipment), elengedhetetlen az egyenáramú ellenállás mérés. Ez a paraméter azonban pl. TIA szabványok esetén nem kötelezően mérendő. Ezért olyan kábeltesztert kell használnunk, amely képes az érpárak hurok ellenállásának mérésére, sőt az érpár két vezetője közti ellenállás küldönbséget is képes mérni. Miért van ez utóbbira szükség? Ha a két ér vagy érpár között a megengedettnél nagyobb az ellenállás különbség, az zajt generál a hálózaton, ami zavarja az adatforgalmat, és végső soron a keretek újraküldését és lassulást eredményez.


  3. Ha a fentieken túl vagyunk, a fizikai réteg elméletileg megfelelő, jöhet az aktív eszközök telepítése. De hogyan lehetünk biztosak abban, hogy annak ellenére, hogy a kábelezés jó, a végponti eszközünk megkapja a szükséges tápellátást? A válasz megint a szokásos: mérni kell. A legegyszerűbb mérőeszközök képesek megmutatni, hogy mely érpárakon van jelen a PoE és az milyen feszültség szinttel jelenik meg a végponton. A PoE eszközök fejlődésével ez azonban már nem elegendő, hiszen vannak olyan végponti eszközök, amelyek nagyobb teljesítményt igényelnek (PTZ kamerák, LED kijelzők, stb). Tehát tudnunk kell azt is, hogy milyen teljesítmény szint jelenik meg a link végén, azaz milyen osztályba sorolható a PoE. Ehhez már olyan mérőeszközre van szükségünk, amely képes „lejátszani” a PoE egyeztetési folyamatot a PSE-vel, megterheli azt, majd valós teljesítmény adatokat szolgáltat.



Ha nem akarunk a sötétben tapogatózva, bosszantó hibák feltárásával órákat elpazarolni az időnkből, érdemes a fenti pontokat megfogadni, és egy megfelelő kábelanalizátorral vagy kábelteszterrel és néhány másodperces teszteléssel megbizonyosodni a PoE helyes működéséről.